Themistokles

ó-görög hadvezér és államférfi, szül. Kr. e. 525. Atyja a Likomidák törzséből szakadt Neokles, anyja trák asszony volt, ami eleinte megnehezítette, hogy a becsvágyó gyermek a közpályán emelkedjék. De csakhamar eltávolította az akadályokat és lelke lett a persaellenes háboru-pártnak, melynek segítségével Kr. e. 493. elnyerte az archoni méltóságot. Mint ilyen alapját vetette Athén tulajdonképeni tengeri városának, a Pireusnak. Xerxes betörésének hirére őt állították sztratégosznak az athéni haderő élére s mint ilyen fő igyekezetét arra fordította, hogy a görög államok között az egységet fentartsa. Artemizionnál egyesítette hajóit a spártai Eurybiades vezetése alatt álló hajórajjal. Ezzel eleinte várakozó állást foglalt el, majd a Termopiláknál történt vereségnek hirére az Euriposzon által Szalamiszhoz vonult, hol fényes győzelmet aratott, mely után hosszu időn által ő volt Görögországnak legnépszerübb embere. Midőn a spártaiak Athénnek megerősítése ellen tiltakoztak, ő volt az, aki Aristidesszel és Abronychosszal követségbe ment Spártába és az alkudozásokat addig húzta-halasztotta, amig az erődítvények el nem készültek, ugy hogy Spárta bevégzett ténnyel állott szemközt. T. igazában ekkor állott dicsőségének és hirnevének tetőpontján. Tetteit a szinpadon dicsőítették s midőn 472. az olimpiai játkékokon megjelent, egész Hellasznak a szeme ő felé fordult. De lassankint szerencséjének csillaga elhomályosult. 471. ostracismus útján száműzték. Igy került Argoszba, de békéje itt sem volt. Pausanias halála után azzal vádolták, hogy vele cimboráskodott és mikor T., aki tudta, hogy ugy is hasztalan védekezik, a spártai panhellén törvényszék előtt meg sem jelent, elitélték. T. először Kerkirába menekült, majd innen Admetoshoz, a molosszok királyához, utoljára Pidnán és Naxoszon által Efezusba; mi alatt jó barátai vagyonának egy részét titkon megmentették, de azért még mindig kerek 100 talentumot (471,500 korona) koboztak el tőle. T. ekkor egész nyiltan a boszu gondolatának engedte által magát. Artaxerxes persa királyhoz fordult, aki épp akkor (465.) került a trónra. Artaxerxes nagyon megörült a jeles hadvezérnek, aki a Görögország ellen újból megindítandó hódító hadjárat tervének kidolgozására vállalkozott. T. hozzá is fogott, de mielőtt szándékait megvalósíthatta volna, terveinek közepette Magneziában utólérte a halál (461.). Hamvait barátai titokban Attikába hozták és az Alkimosz hegyfok közelében adták vissza az anyaföldnek, de Magnéziában is heroont állítottak neki. Életrajzát az ókorban Plutarchos és Cornelius Nepos irták meg. V. ö. Bauer, T. (Merseburg 1881). T. neve alatt 21 görög levél szerepelt a régi irodalomban, melyeket Bentley óta hamisítványoknak tartanak, habár újabban akadt valódiságuknak is előharcosa Koutorga személyében (Páris 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon