Tisztaság

(tisztulás, tisztítás), vallási szertartás, mely által megszentségtelenített tárgyak vagy szentségtelen személyek visszanyerik az egyházi használatra vagy részvételre való képességüket. A T. mint ilyen az egész ókorban, de különösen a zsidóknál és mohammedánusoknál volt elterjedve. Utóbbiaknál még ma is teljesen érvényben van, a zsidóknál azonban legnagyobbrészt csak elvileg, mivel gyakorlatilag azon egyházi szertartások, melyeknél alkalmaztattak, a jeruzsálemi templom elpusztulásával megszüntek. A T. ténye főkép azáltal következik be, hogy az illető tárgyaon vagy személyen nyugvó tisztátalanság le lesz mosva; a T.-nak három neme van: a fecskendezés (az áldozat vérével), a fürdés (csakis folyó- vagy forrásvizben, avagy csatorán át - tehát nem merítés által - medencébe vezett vizben) és végre a tűzben való kiégetés által (megszentségtelenített edényeknél). A fürdés rituális szempontból csak ugy érvényes, ha az illető a vizben egészen alámerül, hogy minden testrészét érintse a viz, tehát még a gyűrüt is le kell vetni. Hitbuzgó zsidóasszonyok azért le is vágják tövig a hajukat és parókát viselnek, hogy a havi tisztulásuk után kötelező T.-i fürdő használata ezen előirásoknak teljesen megfelelhessen. Tisztátalan e felfogás szerint a halál és az éjjeli alvás. Azért a felkeléskor és a halottakhoz négy rőfnyire való közeledés, temetés, temetőlátogatás után a kezeket háromszor le kell önteni; a medencébe való bemártás, valamint a kezek által érintett viz újbóli megérintése tilos.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Köztisztaság