Torkos

László, költő, szül. Kőszegen 1839 okt. 2-án. Atyja Ferenc ott ügyvéd, később ügyész volt a királyi táblánál. Tanult Kőszegen, Sopronban, Szombathelyen. 1857. Sopronban letevén az érettségi vizsgálatot, u. o. a kétévi teologiai kurzust végezte, s buzgó tagja volt a «magyar társaságnak». 1859. a hallei egyetemre ment s két évig hallgatott teologiát és bölcseleti tárgyakat. Hazatérvén, egy évig nevelő volt, 1862. a pesti evang. gimnázium tanárává lett s ott működött 15 éven át (3 évig mint igazgató). 1877. a budapesti állami felső leányiskola tanárává nevezté ki s ott működik jelenleg is, mint a magyar irodalom tanára; tanít az országos nőképző intézet iskolájában is fennállása óta (1869). Mint költő Az ifju küzdelmei címü dramatizált allegoriájával lépett föl (Pest 1863), mely a Kisfaludy-társaságtól dicséretet nyert. Első kisebb versei Arany Figyelőjében és Koszorujában jelentek meg. Később legtöbbet Ágai Magyarország és Nagyvilágjába és a Fővárosi Lapokba irt, legújabban a Magyar Szemlébe. Összegyüjtve eddig két kötet verse jelent meg. Önállóan megjelent költői munkái még: Esti órák (tanköltemény a költészetről, megdicsért pályamű, Pest 1871); Kigyóbőr, regés szinmű 4 felvonásban; Hármas szövetség, vígjáték 1 felvonásban (előadva a nemzeti szinházban); A nők hódolata (millenniumi alkalmi költemény); 1875 óta tagja a Kisfaludy-társaságnak. A magyar verselmélet terén nevezetes működést fejtett ki; a magyar verselésben az idegen versalakok prozódiáját is a hangsúlyra (még pedig német mód szerint a szóhangsúlyra) kivánta alapítani; de technikai reformja nem terjedt el. Számos tankönyvet irt, u. m. Költészettant, Magyar nyelvtant, Magyar nyelv és irodalom kézikönyvét (4 köt.); Az emberi nem művelődési történetének vázlatát és szerkesztett olvasókönyveket. Mint költőt inkább a didaxis és tanulmány jellemzi, mint a kedély és képzelet.

Forrás: Pallas Nagylexikon