Törökország borászata

A kisázsiai szigetek szőllőmívelése és borkészítése a görög szigetekével jórészt egyezik. Kréta szigetének már a velencei köztársaság idejében jelentékeny borexportja volt és különösen a malvázia igen keresett árucikk volt. Az asszuszőllő- és borkivitel a 80-as években mintegy 200,000 forint értéket képviselt. A ciprusi bor már a középkorban hires volt, a kivitel 1,5 millió gallon; a bort 2-3 hl. ürtartalmu cserépedényekben tartják s gyantát, masztixot, sőt görög szokás szerint némi terpentint is tesznek hozzá. A valódi ciprusi aranysárga, kevéssé édes, tüzes, kissé fanyar, de kitünő illatu bor. A mustból szörpöt is készítenek, mely fonalra húzott mandola és dióval a szudsukot adja. Kiosz szigeten a kedvelt masztixpálinka (Chio-masticaraki) készül. Szamosz szigeten 80,000 hl. bor készül, legjobb az édes muskatálybor. Palesztinában és Szíriában a Vino d"oro Libanon hires. E szigeteken sok szőllőméz (Pekmeis) készül, melyet főleg a törökök kedvelnek. Macedoniában és Tesszáliában közönséges asztali borok készülnek, melyek a hozzá tett szurkos gyantától kesernyés ízüek.

Forrás: Pallas Nagylexikon