törpeharcsa

Latin neve: Ictalurus nebulosus

Kistermetű pikkely nélküli halak. Teste tömzsi, elől hát-hasi irányban lapított, hátsó része oldalról lapos.

Feje a testéhez viszonyítva nagy, szája széles, rajta 8 bajusz található, amik a szajszegletében, az alsó ajkán és az orrnyílás fölött találhatók.

Két első úszójánál és a hátúszó első részénél jellegzetes tüske található, ami a ragadozóhalak elriasztására szolgál.

Színét jelentősen befolyásolja a tartózkodási helye. Általában olajbarna a háta, oldala a hasa felé világosodó sárgás arnyalatú. Úszói hasonló színűek, de világosabbak.

Természetes előfordulása Észak-Amerika keleti része egészen a Mexikói öbölig. Európai elterjesztését a múlt században az akvaristák és a horgászok kezdték el, ami igen jól sikerült.

Hazánkban ma már csak a mellékvizekben fordul elő, de rendkívül elszaporodott a Kiskörei víztározóban.

A kicsi, 10-20 cm-es példányai a gyakoriak, de megnőhet 30 cm-re is. Fogását nem korlátozzák, ezzel szemben naponta csak 5 kiló fogható.

A törpeharcsa húsa ízletes, jó minőségű, kevés szálka van benne. Konyhai előkészítése aprólékos, türelmet igényel:

A tüskék levágásával kezdjük a tisztítását, ezután hasát felvágjuk, belsőrészeit eltávolítjuk.

Durva, nem finomított sóval ledörzsöljük a nyálkát a bőréről, megmossuk és kopoltyúját kivesszük.

A nagyobb halak bőrét a kopoltyú alatt kőrbevágva lehúzhatjuk.

Készíthetjük sütve, nyárson-sütve, párolva, főzve, de akár pácolva is.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia