Tőzsdei szokások

(usance), a tőzsdének a gyakorlat által megállapított üzleti szabályai. Ezek a szabályok az egyes tőzsdéken össze vannak gyüjtve és mindazokra az ügyletekre alkalmaztatnak, melyek a tőzsdén vagy a T.-ra való hivatkozással köttetnek. A budapesti áru- és értéktőzsdén érvényes T. két szabályzatba vannak foglalva, melyek közül az egyik az áruüzletre, a másik az értéküzletre vonatkozik. Az áruüzleti szokások legújabb szabályzata 1897. lépett érvénybe és az általános határozatokon kivül még azokat a különös határozatokat is tartalmazza, melyek a gabonanemüek, olajmagvak, hüvelyes vetemények, liszt és őrlemények, olajok, disznózsír, szalonna, méz, cukor, bor, szesz, szeszes italok, szilva, szilvaiz, kőolaj, bőrök és szőrmeáruk, gyapju, tölgykéreg, fenyőkéreg és gubacs adásvételére vonatkoznak. Az értéküzletre vonatkozó T. 1894. léptek életbe és azokat a feltételeket tartalmazzá, melyek szerint a tőzsdén értékpapirosok, külföldi váltók és valuták köthetők. Mindkét szabályzatnak kiegészítő részét képezi a leszámolási rend, mely a határidőre kötött ügyletek leszámolását szabályozza. A T. a tőzsdebiróságok előtt törvényerővel birnak és a tőzsdebiróságok ezek alapján hozzák itéletüket. A T. megállapítják azt a minőséget, melynek a tőzsdén kötött árunak meg kell felelni és ezek szokványminőségünek nevezik azt az árut, melynek minőségi a T. által előirt minőségnek megfelel. Egyúttal a T. azt a minimális mennyiséget is megállapítják, melyben, vagy amelynek többszörösében az áru vagy az érték a tőzsdén köthető. Ez a minimális mennyiség a kötés. L. még Kereskedelmi szokások.

Forrás: Pallas Nagylexikon