Tuamotu

(a. m. távoli szigetek), azelőtt Paumotu v. Pomotu, Gyöngy-, Alacsony-, Veszélyes-szigetek, polinéziai szigetcsoport a Nagy-oceánban, a Marquesas-szigetektől D-re, a D. sz. 14-25° és a Ny. h. 124-148° között; a szigetcsoport 80 koralltollból áll, amelyek összesen 978 km² területet foglalnak el és részben lakatlanok; az angol Pitcairnt kivéve, a franciák birtoka. A lakosok (1892-ben 5251) keveset különböznek a tahitiaktól. Miként az egész szigetsor, az egyes atollok fő tengelye is ÉNy-DK-i irányu. Ezek, négyet kivéve, alacsonyak és kevéssé termékenyek; kókuszpálma, jamgyökér, kenyérfa és halak adják a lakosoknak a táplálékot. Körülöttük a tenger (Veszélyes-tenger) nagyon zivataros, de gazdag vizi madarakban és egyéb vizi állatokban. A négy magas, a többiektől különböző sziget: Erzsébet-sziget (Henderson), Pitcairn, Marutevavao és különösen a Mangareva- vagyis Gambier-csoport, 1797. Wilson átal fölfedezett korrallalkotmány, amely hét magas szigetet és 30 m. mély, három bejárattal biró lagunát fog körül. A fő sziget Mangareva 470 m. magas, 13,8 km² területü. A T.-szigetek első fölfedezője a spanyol Pedro Fernandez Quiros (1606). Későbben 1616. La Maire és Schouten holland hajósok, 1721. Rogeveen, 1767. Wallis, 1768. Bougainville, 1869. pedig Cook hajózott el mellettök vagy közöttük. Részletesebb megismertetésük azonban a XIX. sz. műve; 1819. Bellinghausen, 1821. Beechey és 1839. Wilkes kutatta át részletesebben. A Ny-i szigetek már korán jöttek függésbe Tahititól és ezzel együtt 1844. francia protektorátus alá, amint azután csakhamar kiterjesztettek az egész csoportra. 1881. azután a franciák a protektorátust birtoklássá változtatták.

Forrás: Pallas Nagylexikon