ügyfél-kiszolgáló modell

Olyan hálózati berendezés, amely két hálózatot köt össze a hálózati réteg szintjén (erre vonatkozólag lásd: OSI referencia modell). A legáltalánosabb esetben útvonal-választó minden olyan berendezés, amely arról dönt, hogy a hálózati forgalom mely utakat vegyen igénybe. Ezért nevezik forgalomirányítónak is.
Az OSI referencia modellben a szállítási réteg feletti rétegek működési elve: az ügyfél (kliens) valamilyen kéréssel fordul a kiszolgáló felé, amely a kért szolgáltatást nyújtja. A programozásban a főprogram-alprogram viszonynak feleltethető meg. A kommunikációt mindig az ügyfél kezdeményezi, sohasem a kiszolgáló. Az ügyfél általában egy alkalmazói program: ilyenek a levelezőprogramok, a böngészők, stb.
A modell legnagyobb előnye az, ahogy a kéréseket a hálózatra kapcsolt kiszolgálók között elosztja. Tegyük fel például, hogy többszáz felhasználó akar egyszerre elérni egy adott számítógépen található állományokat. Ha mindegyik felhasználó bejelentkezne a kiszolgálóra, és az ott található ügyfél-programot használná, akkor a kiszolgáló nem győzné teljesíteni a kéréseket (ez azt jelentené, hogy a program egyszerre többszáz példányban futna a kiszolgálón). Az ügyfél-programoknak az elosztásával a kiszolgáló terhelése csökkenthető, és így a feldolgozás főleg a felhasználó gazdagépén történik. A kiszolgálóval a kapcsolat csak akkor épül ki, ha adatcserére van szükség.
 

Forrás: Hálózati kislexikon

Kapcsolódás

• OSI referencia modell
• kliens
• kiszolgáló
• gazdagép
• hálózat