Urál

(osztjákul: Öv, oroszul: Kammenoj Pojasz; az ókorban Montes Hyperborei v. Riphaei), 1. Európa és Ázsia határán a Kari-öböltől az Aral-tó partjáig (az É. sz. 68° 30"-45° 30"-ig) elhúzódó, 2560 km. hosszu, minden más hegyrendszertől távol álló hegylánc, amely K.-Európa alföldjét elválasztja É.-Ázsiáétól. Közepes magassága 360-460 m., jelentékenyebb csúcsai 1600 m.-nél is magasabbra emelkednek. K-i lejtője meredekebb. Az Urált három részre szokták osztani: az É-i, vagyis kopár, a középső ércben gazdag és a D-i erdős Urálra. A kopár Urál, amelynek ágai Vaigács és Novaja Zemlya szigeteket fedik, a Jeges-tengertől a Pecsora forásáig nyulik, sziklás, kopár hegylánc, amelynek gerincét és magasabb csúcsait moh, mocsarak, sziklatuskók fedik, csaknem állandóan felhők és köd takarják, völgyeiben azonban sűrü fenyvesek láthatók; legmagasabb csúcsa a Töll-Pösz-isz (1656 m.), legalacsonyabb horpadásai csak 450 m. magasak. A középső, vagyis ércben gazdag, permi, verhotujei, osztják vagy jekaterinburgi Urál D-re az Ufa forrásáig nyulik, az egész hegység legkeskenyebb és legkönnyebben járható része. Átlagos magassága 600-800 m.; legmagasabb csúcsa a Konsakovszkij. Említésre méltó a Blagodat (349 m.) a K-i részen, amely csaknem kizárólag mánesvaskőből áll. Legmélyebb horpadása Jekaterinburgnál 350 m. A magasabb csúcsok ebben is kopár sziklák; mindkét lejtőjét, minél délibb fekvésüek, annál sűrübb erdők takarják; völgyei mocsarasak. A D-i, vagyis erdős, baskir vagy orenburgi Urál három D-nek vonuló és egymástól mindig jobban eltávozó láncból áll; ezek az Uráltau, az Urál közvetetlen folytatása, K-en a Mijasz és Urál völgyei közt az Ilmeni és Ny-on az Urengai hegyek. A legmagasabb csúcs itt a Jaman-tau (1645 m.) és az Iremel (1599 m.), a Ny-i láncban a hegyi tavakban, erdőkben és jó legelőkben gazdag hegységben. A Szakmara és Urál közt a Guberlya folyó mentén húzódnak el a Guberlyai hegyek (átlag 250-300 m.), amelynek É-i ágai Kurjuk, Kirkti és Irendik néven ismeretesek. D-en az Ural folyón túl a kristályos kőzetekből, augit-porfirból és egyéb vulkáni kőzetekből álló Mugodsari hegyek terülnek el, amelyek összefüggésben állanak az Uszt-Urttal (l. o.). Az Urál középső tengelye gránitból, porfirból áll, amelyeken át kristályos palák és vulkáni kőzetek törtek elő. Az Urálban található drágakövek a smaragd, a topáz a murzinszki bányákban, a berillek Kekaterinburgban; a gyémánt, amelyet először 1829. találtak; azonkivül turmalin, jáspis, malachit és 1836 óta borostyánkő. A drágaköveknél fontosabbak az Urálra nézve az ércek. A hegység kiágazásai azok, amelyek a tulajdonképeni érchegyek; a legtöbb ércet az É. sz. 54 és 60° közt, főképen a K-i lejtőn találhatni. ez a rész egyszersmind az, ahol az ipar és kultura is kifejlődött. 1623. állították föl az első vaskohót, 1640. az első rézhutát; 1754. kezdték meg az aranybányászatot. Ez utóbbit azonban 1774 óta aranymosókkal cserélték föl. Az aranyport tartalmazó terület 40,470 km². 1893. összesen 733 pud aranyat találtak. Nagy jelentőségü volt azelőtt a platinbányászat, amiből 1876. még 1562 kg.-ot találtak, mig 1893. már csak 312 pudot. Ezüsttartalmu ólomércet a nizsnijtagliszki, szysszertszki és jekaterinburgi bányakerületek szolgáltatnak. A rézbányászat újabban szintén jelentékenyen csökkent. Több mint négyötödét az orosz nyers vasnak az Urálban, főképen Perm, Orenburg és Vjatka kormányzóságokban állítják elő; az 1893-iki termés volt 15,8 millió pud nyers vas, 4,2 millió pud acél és 31,02 millió pud öntött vas. A kőszéntermelés nem jelentékeny (15,03 millió pud). Nagy kősóbányák vannak Iletszknél; sófőzők Vologda és Perm kormányzóságokban. A flóra rendkivül változatos; D-en steppei füvek, É-on mohon tundrák, középen sűrü erdők vannak. Az Urál gazdag prémes és vadállatokban; vannak hiuzok, farkasok, medvék, cobolyok, rének, szarvasok stb.

2. U. (ezelőtt Jaik), 2396 km. hosszu folyó Orenburg és Uralszk orosz kormányzóságokban; az É. sz. 54° 41" alatt, a D-i Urál hegységben ered; eleinte D-nek folyik Orszkig, azután Ny-nak és Uralszknál ismét D-nek fordul, azután a tenger felszinénél mélyebben fekvő sós pusztaságokon halad át, deltát alkot, amelynek K-i ága (65 km.) Gurjevnél szakad a Kaspi-tóba. Az Urál Ázsia és Európa közt határul szolgál. Vizkörnyéke 249,549 km², amiből 84,400 esik Európára. Fő mellékfolyói a Szakmara (695 km.), az Or és Ilek. Orenburgtól kezdve, ahol 210 napig mentes a jégtől, nagyobb hajók is járhatnak rajta magas vizállásnál. Az Urál halakban igen gazdag; a halászati termékek értéke évenkint 1,2 millió rubelre rúg. Jobb partján az urali kozákok és egyes nomadizáló kalmuk törzsek, bal partján kirgizek laknak. Ezek ellen szolgált védelmül az urali, vagyis orenburgi vonal, az Urál mentén épített erdősor és kozák-állomások.

Forrás: Pallas Nagylexikon