Ütközés

Ha a mozgó test útjában más testre talál, mely nyugszik, vagy másképen mozog mint ő maga, Ü. áll elő. Ennek irányát megkapjuk, ha az ütköző testek közös érintő síkjára az érintkezési pontban merőlegest állítunk. Ha ez összeesik az ütköző testek súlypontjait összekötő egyenessel, az Ü. centrális, különben excentrikus. Ha az Ü. iránya az ütköző testek haladó mozgásának irányával is megegyező, az Ü. egyenes, különben ferde. Különbséget kell még tennünk a rugalmatlan és rugalmas testek Ü.-e között. Ha t. i. rugalmatlan test ütközik egy másik rugamatlanba, az érintkezés helyén és annak közelében alakváltozás, behorpadás támad, mely megmarad s a két test közös sebességgel halad tovább. Ha az ütött test tömege igen nagy és nyugalomban van (p. szilárd fal), az ütő folyó v. test megáll, ha az Ü. egyenes, ellenben a fal mentében halad tovább, ha az Ü. ferde. Ha rugalmas testek ütköznek, a behorpadás csak pillanatig tart; a rugalmas erők ismét helyreállítják az Ü. előtti alakot s akkor az Ü. megújul s addig tart, mig csak a testek érintkezése meg nem szünt. Az ilyen testek az Ü. után már nem haladnak közös sebességgel. Ha p. rugalmas golyó vele egyenlő, de nyugvó golyóra talál, az ütő golyó megáll, az ütött pedig az ütő golyó sebességével halad tovább. A golyók sebességet cserélnek. Nyugvó rugalmas falról a rugalmas golyó ugyanazon szög alatt verődik vissza, mint amilyen alatt a falra esett és pedig ugyanazon sebességgel (Mariotte, Daguin ütközési gépe).

Forrás: Pallas Nagylexikon