Vandrák

András, pedagogus és filozofiai iró, szül. Csetneken (Gömör) 1807 jan. 24., megh. Eperjesen 1884 szept. 14. Atyja uradalmi tiszttartó volt. Felsőbb iskoláit Kassán és Rozsnyón végezte. 1828. Tiszolcon kitünő eredménnyel tette le az egyszersmind tanárképesítő jelleggel biró papjelöltvizsgát. Két esztendei nevelősködés után 1830. Jena felé indult. Az út nagy részét gyalog tette meg. Jenában egy évet töltött. 1831. visszakerült Eperjesre, ahol az evangélikus kollégiumban rábizták a felsőbb osztályok magyar irodalmi oktatását. 1833. mint Greguss Mihály utódja a bölcsészet tanára lett. Mint ilyen a hetedik és nyolcadik osztályban logikát, lélektant, metafizikát, esztetikát, latin meg magyar irodalmat, matematikát és fizikát adott elő. V. utóbb nemcsak az evangélikus kollégiumban, hanem a teologiai és a jogi akadémián is tanított. Sok éven át pedig az evangélikus kollégium igazgatója volt. Tanári pályáján nemcsak a tudomány terjesztésére, hanem a hazafias és erkölcsös nevelésre is fordította erejét. Azonkivül főúri családoknál, a többi közt a Kerepessy-, Kubinyi-, Thuránszky-, Dessewffy-, Balogh-, Máriássy- és Szirmay-családnál nevelősködött. A negyvenes évektől kezdve nagy sikerrel foglalkozott az irodalommal is. Lélektani, logikai, etikai és észjogi tankönyveit országszerte használták a középiskolákban. Sok alkalmi cikket irt, igazgatói beszédei pedig nyomtatásban is megjelentek. V., aki már 1842. is tevékeny részt vett az acsai egyetemi evangélikus tanügyi értekezleten, 1870. megbizatás következtében részletesen kidolgozta a magyar protestáns gimnáziumok szervezetének a tervét és önálló munka gyanánt közzé is tette. V. sok kitüntetésben részesült munkás élete során. Trencsén 1845., Árva 1847., Sáros vármegye 1848. táblabirónak, a magyar tudományos akadémia pedig 1847. levelező tagjának választotta. 1858. ülte meg tanári pályájának negyedszázados jubileumát. Ez alkalommal az a kitüntetés érte, hogy Arany János a Tanári jubileumra címü Quem dii odere kezdetü üdvözlő költeménnyel tisztelte meg. Ugyanekkor a jenai egyetem a bölcsészet doktorává avatta, de V. ezt a címet sohasem használta. Eötvös József báró 1867. a közoktatási minisztérium protestáns osztályának főnökségével kinálta meg, ő azonban nem akarta elhagyni az eperjesi kollégiumot és a meghivást nem fogadta el. 1882. a király a tanügy terén szerzett érdemei elismeréseül a Ferenc-József-rend kis keresztjét adományozta neki. 1883 szept. 15. ülte meg az eperjesi kollégium félszázados tanári működésének örömünnepét fényes, nagy közönség jelenlétében. V. ö. Vécsey Tamás, Emlékbeszéd V. felett (akadémia); Hörk József, V. (Sárosmegyei Közlöny 1883 szept. 13.); Az eperjesi evang. kollégium értesítője. (1884-85. évf.); Debreceni Prot. Lap (1884. évf. 28. sz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon