Vártüzérség

főleg erődített helyek megtámadására és védelmére van hivatva és 6 vártüzérezredből és 3 ezredkötelékbe nem osztott önálló vártüzérzászlóaljból áll. Az első három ezred mindegyike 3, a többi ezredek 2-2 zászlóaljból állanak. A zászlóaljak mindegyike a zászlóaljtörzsből, 4 tábori századból és egy pótszázad-keretből áll, mely utóbbiból mozgósítás esetén a pótszázad alakíttatik. A honvédseregtől mozgósítás esetén a V. számára rendelkezésre bocsátandó legénységből, a netán szükséges létszámkiegyenlítés után, minden zászlóaljnál 1-1 honvédszázad alakíttatik. A vártüzércsapatok béke idején rendszerint az erősségekben, illetőleg az ostromló tüzértelepek felszerelő állomásain vannak elhelyezve. A vártüzércsapatok fegyverzete: a) lovastiszti kard a tisztek és hadapród-tiszthelyettesek; b) utász-kard a számvivő segédmunkások, kürtösök és sebesültvivők; c) lovassági kard a tűzmesterek és számvivő altisztek; d) gyalogsági kard a puskaművesek; e) Werndl-puska és szurony a szakaszvezetők, tizedesek, irányzók, fő- és altüzérek számára. A várharc különféle feladatai sokféle lövegnem alkalmazását teszik szükségessé. Az erődített helyek ostromlására, valamint bizonyos feladatoknak a háboru céljai által megkövetelt megoldására a V. különleges alakulásai szolgálnak. Ezek: a) az ostromló tüzértelepe, b) mozgó ostromló ütegcsoportok, c) fogatszakaszok az erősségek számára.

Forrás: Pallas Nagylexikon