Végkielégítés

mint egyszer s mindenkorra szóló részeltetés, illeti azon állami tisztviselőket (kivéve a minisztereket és államtitkárokat), altiszteket és szolgákat, akik tiz, nyugdíjba beszámítható szolgálati évvel nem birnak, ha rájuk nézve a nyugdíjaztatás feltételei bekövetkeznek. A V. öt beszámítható szolgálati évig bezárólag a különben nyugdíjba beszámítható javadalmazás egy évi, öt éven túl (1885. XI. t.-c. 28. §) annak két évi összegét teszi ki. Özvegyek és árvák, ha özvegyi ellátásra, illetőleg nevelési járulékra ugyan igényük nincs, de férjük, illetőleg atyjuk nyugdíjra jogosító állomáson vagy minőségben volt alkalmazva, bizonyos esetekben a férj, illetőleg atya legutolsó beszámítható fizetésének egy negyedét kapják egyszersmindenkorra V.-képen. Az ideiglenes alkalmazottak, a napszámosok, valamint azok, akiket korengedély mellett alkalmaztak, V.-re igényt nem tarthatnak. A V.-ről az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló 1885. XI. t.-c. rendelkezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon