Vitezovi?-Ritter

Pál, horvát iró és költő, szül. Zenggben 1650 körül, megh. Bécsben 1713 dec. 17. Tanulmányait Belgiumban végezte. Visszatérvén hazájába, az 1681-iki soproni országgyülésen Horvátország követe volt. 1691. Lika-Krbava vármegye alispánja volt. Később Zágrábban telepedett le, hol királyi tanácsossá s utóbb báróvá lett. Fő törekvése a horvát irodalmi nyelv megteremtése volt, hogy véget vessen a tájszólások érvényesülésének az irott munkákban; ezt az irodalmi nyelvet a cakavi tájszólás irodalmi érvényre való emelésével, mely a kajkavi tájszólás némi sajátságait is felvette, óhajtotta elérni. Ebbeli törekvéseinek alapjául szolgált: Grammatica croatica és Lexicon latino-illyricum cimü műve. Új helyesirást és irásjeleket is hozott forgalomba, melyekre később Gaj is hivatkozott. Olvasó közönséget is óhajtott teremteni. Kronika aliti spomen vsega svieta vikov (Zágráb 1696) c. művével a főurak pártfogásait törekvései számára óhajtotta megnyerni. Sibilla (Zágráb 1781) c. könyve sokáig a legolvasottabb horvát könyv volt. Költeményei: Odiljenje Sigetsko (Linz 1684, a szigetvári veszedelmet négy énekben énekli meg); Priricnik (Bölcsesség virága, Zágráb 1703, különböző költeményeket tartalmaz, melyek a Danica illyrska 1835-39. évfolyamaiban újra napvilágot láttak). V. irodalmi fontosságát az is mutatja, hogy Safarik vele kezdi a horvát irodalmat.

Forrás: Pallas Nagylexikon