Vizakna

(Salzburg, Okna), rendezett tanácsú város Alsó-Fehér vármegyében, (1891) 925 házzal és 3772 lak. (közte 1245 magyar, 59 német és 2414 oláh); van járásbírósága, királyi közjegyzősége, sóhivatala, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. A város keleti felén elterülő óriási só tömeget már a rómaiak bányászták; e bányák vízzel megtelvén, kisebb-nagyobb sóstavakat képeztek, melyek ma fürdőül szolgálnak. Az itt keletkezett fürdőtelep több épületből áll, melyekben 30 szoba áll a fürdővendégek rendelkezésére. Fürdésre öt tó szolgál: a belső és külső Vörös-tó (42 m mély), a belső és külső Zöld-tó (Asszony-tó, 46 m mély) és a sóban legdúsabb Thököly-tó (33 m mély). A tavak hőmérséklete 25-32°C közt változik. 1000 g vízben van a Zöldtóban 53,38, a Vörös-tóban 71,00, a Thököly-tóban 157,65 g konyhasó; jelentékeny még a magnézium-klorid- és nátrium-szulfát tartalom. A tavakban fürdésre kosármedencék és szabad uszodák vannak berendezve. A tavak vize a fürdőházba bevezetve, ott melegített kádfürdőkre is szolgál. A hegyoldalban három sósforrás bugyog ki, melyek víze ivókúrára szolgál. Görvélyesek, csúzos és köszvényes bántalmakban szenvedő betegek kitűnő sikerrel használják a sóstavak fürdőjét. A telep a magyar királyi kincstár tulajdona. V. régi felhagyott sóbányatelepének aknái a Megyeri-bánya, Thököly-akna (most fürdő), Középakna, Ferenc-akna, József-akna, Ignác-bánya, Kis- és Nagyakna; utóbbit 1817. öntötte el a víz. E körül folyt le 1849 febr. 4. Bem tábornok és az osztrákok közt az a híres csata, mely után 300 honvéd holtteste az aknába dobatott (közelében márványsíremlék), melyből az 1890 július 3-iki felhőszakadás hét tetemet egészen ép állapotban kimosott. A vízmentes Ignác-aknában ma is bányásznak sót, az évi termelés átlag 32 000 q kősó.

Forrás: Pallas Nagylexikon