Wágner

1. Károly, erdész, szül. Sugatagon (Máramaros) 1830 okt. 8., megh. Budapesten 1879 dec. 21. Középiskoláit Szatmáron végezte. 1850 okt. a selmecbányai akadémián a bányászati tanfolyamot végezte s az erdészeti pályára lépett. 1859-ben a selmeci erdőakadémiához segédtanárrá neveztetett ki. Megalapította az Erdészeti Lapokat. Munkába vette az Erdészeti műszótárt, amely 1863 végével látott napvilágot. 1864. Nagy-Bányára helyeztetett át. 1866 okt. kinevezték erdészeti tanárnak a keszthelyi gazdasági tanintézethez. 1867. a selmeci erdészeti akadémiához helyezték át erdőtanácsosi címmel. 1871-ben a pénzügyminisztérium erdészeti osztályába nevezték ki osztálytanácsosnak, hol egy év mulva első osztályu főerdőtanácsossá lépett elő. Divaldnak 1872 dec. 31. a kincstári szolgálatból történt kilépése alkalmával ő vette kezébe az osztály vezetését, amit azután haláláig meg is tartott. Az országos erdészeti egyesület W.-t 1866. Pesten, nemzeti szellemben történt szervezkedése alkalmával, alelnöknek választotta. Nagyobb munkája: A lopresti pálya, mint erdei szállítási eszköz (1870); Divald Adolffal együtt irta: Magyar-német és német-magyar erdészeti műszótár (Pest 1868).

2. W. László (zólyomi), gazdasági tanférfiu és szabeli iró, szül. Budapesten 1841 máj. 28., megh. Gossensassban (Tirol) 1888 jul. 2. Középiskolai tanulmányai után a magyaróvári gazdasági felsőbb tanintézet tanfolyamait végezte. 1867 őszén a királyi József-műegyetemen a megzőgazdaságtan és erdészettannak tanára lett, mely állásban haláláig maradt. Nagy tevékenységet fejtett ki főleg a gazdasági egyesületi életben, bel- és külföldi kiállítások rendezésében és kongresszusokon, mely működéséből kifolyólag nagyszámu kitüntetésben részesült, milyenek a III. oszt. vaskorona- s a Ferenc-József-rend, a spanyol Izabella-rend, a portugál királyi Nosso Senhor Jesu christo rend középkeresztje, a braziliai császári rózsa-rend, a francia arany Grande médailled d"honneur, továbbá az országos magyar gazdasági egyesület igazgató választmányának tagja, több külföldi gazdasági és tudományos egyesület tiszteletbeli és levelező tagja volt. Önállóan megjelent főbb művei: A természettan elvei, alkalmazásukban a gazdászatra, különös tekintettel Magyarország gazdasági viszonyaira (a legjobb német és francia gazdasági és természettani munkák felhasználásával, Pest 1868); Landwirtschaftliche Zustände in Ungarn (külön lenyomat a Komers Jahrbuch für Österr. Landwirthe című műből, Prága 1869); Gazdasági műszaki vegytan kézi könyve (felsőbb gazdasági tanintézetek hallgatói, gazdák és iparosok számára, Pest 1870); Die Bierbrauerei nach dem gegen wärtigen Standpunkte der Theorie und Praxis des Gewerbes. Mit besonderer Berücksichtigung des Brauverfahrens in Österreich-Ungarn, Bayern, am Rhein stb. Vierte sehr vermehrte u. gänzlich umbearb. Aufl. von Chr. H. Schmidts Grundsätze der Bierbrauerei (Weimar 1870), 5. kiad. u. o. 1877); Handbuch der Tabak- und Cigarrenfabrication. Dritte sehr vermehrte u. gänzlich umgearb. Aufl. von Schreibers Tabak- und Cigarrenfabrication (u. o. 1871); Handbuch der Landwirtschaftslehre (I. köt.: Landwirtschaftliche Pflanzenproductionslehre, Budapest (1874); A magyar, osztrák, német, angol és új métermértékek és sulyok egyszerü és összetett átváltoztatási táblázata (u. o. 1875, németül is megjelent); Adatok a magnemesítés kérdéséhez (u. o. 1875); handbuch der Stärkefabrication (Weimar 1876); Hefe und Gährung nach dem heutigen Standpunkt der Wissenschaft (u. o. 1877); Molkereiwesen (u. o. 1881). Szerkesztette 1869-70. a Gazdászati Közlönyt és 1879-től 1886-ig a Földmívelési Érdekeinket a Falusi Gazda és Gazdasági kalauz társlapokkal. V. ö. Galgóczy K., Emlékkönyv, VI.

Forrás: Pallas Nagylexikon