Zsigmond

magyar király és római császár. Luxemburgi IV. Károly császár fia, szül 1368 febr. 14., megh. Znaiman 1437 dec. 9. Atyja halála után 1378. a brandenburgi őrgrófságot örökölte. Lajos király 1372 febr. 20. egyik leányát feleségül igérte neki s azért 1379-től Zs. a magyar nyelvet és szokásokat elsajátítsa. 1385. megtörtént a házasság is közötte és Mária, I. Lajos legidősebb leánya közt. Maga Zs. eleintén csak akkor volt szivesen látott férj és vő, mikor szükség volt segítségére. Kis Károly fenyegető közeledése ellen Csehországban keresett volna segítséget, de csak annak meggyilkolása után tért hazánkba, ekkor is azt kelle hallania, hogy Mária nem akar vele élni. A gyüjtött sereget tehát neje, illetőleg anyósa ellen fordította s kivitte, hogy Mária férje lőn. Nemsokára, 1386 jul. 25. neje a Horváthyak fogságába került. Zs. ez alkalmat neje kiszabadítására s egyúttal saját hatalmának gyarapítására használta fel. Már 1387 jan. az ideiglenes kormány az ország főkapitányságában hatalmat adott kezébe, s márc. végén pedig Budán királlyá választotta egy csonka országgyülés, Székesfejérvárott pedig megkoronázták. Most már kettőzött buzgalommal dolgozott nejének kiszabadításán, ami junius 4-ig sikerült is. Zs. hatalomvágyát Mária szabadulása kielégítette, mert az uralmon megosztozva, Magyarország királyának elismerve, minél kevesebb részt vett Mária továbbra a politikai dolgokban, annál nagyobb hévvel működött Zs. Hadjáratainak sorát Bosznia és a délvidék lecsendesítése nyitotta meg, 1393. elismerte a bosnyák király Zs. főúri jogát, a továbbra is ellenszegülő Horváthyakat párthiveik szétverésével minden ellenállásra képtelenné tette. 1390. és 1392. Szerbiában támadt a törökre, de apróbb győzelmei semmi különös eredményt nem mutattak fel. 1395. a Havasalföldre rontott törökön Kis-Nikápolynál aratott győzelmet. Annál leverőbb következménye volt az 1396. nemzetközinek tervezett hadjáratnak, szept. 28. a franciák hevessége miatt a nikápolyi ütközet elveszett. Zs. Konstantinápolyba menekült, onnan Dalmáciába hajózott. Innen Magyarországba jövet a nápolyi-pártiak el akarták fogni, de az ő hivei győztek s 1397 febr. 27. a nápolyi párt két fő emberét, a két Laczkyt megölték. Nemsokára az idegenek pártfogása, pazarlása, a külföldi ügyekkel való foglalkozása teljesen elidegenítették tőle a magyarok szivét, annyira, hogy 1401 ápr. 28-án az országos tanácskozás alkalmával szemére etettek visszaéléseit s a kivont kardokkal betódult nemesek elfogták és erős őrizet alatt Visegrádra szállították. Mivel azonban a magyar nemesek a helyette választandó király személyében nem tudtak megegyezni, fogságából félév mulva, okt. 26. kiszabadult s a főurak elismerték királyuknak. Első neje Mária még 1395. meghalt, a briegi hercegnővel való egybekelését 1401-iki fogsága megakadályozta. Most tehát Zs. eljegyezte magának Cillei Hermann gazdag stájer főúr 9 éves leányát Erzsébetet. Az 1401-iki fogságból Zs. nem okult. A cseh korona megszerzése végett az ország jövedelmeinek elidegenítésétől sem rettent vissza s ezt a magyar rendek megsokalva, Nápolyi László pártjára állottak s nyiltan felléptek. A fölkelés hirére Zs. haza jött, győzelmet aratott a lázadók egyes csapatai fölött, a nagyobb résszel békét kötött s amnesztiát hirdetett a bűnösöknek s ahol kellett, erőszakkal fojtotta el az elégületlenséget. E második veszedelem okosabbá és higgadtabbá tette Zs.-ot. Magyarország ügyeinek rendezésére fordította idejét; boszut állott a római pápán, amiért ez Nápolyi Lászlót párolta, jegyesével 1404. házasságra lépett; jeles törvényeket alkotott, a magyar fönhatóságot Biszniában helyreállította és Szerbia fejedelmét a magyar királyság elismerésére birván, hazánkhoz szorosabb kötelékkel csatolta. 1410-ben német (római) királlyá választatott meg, s egyezségre lépett XXIII. János pápával, őt ismervén el (a három közül) az egyház fejéül. 1412. háborut kezdett a Dalmácia egy részét vétel útján elfoglaló velencei köztársaság ellen. Ennek fegyverszünettel végét vetvén, fő gondját a nyugati nagy egyházszakadás megszüntetésére fordította s ez a konstanzi zsinaton sikerült is. Kevéssel ezelőtt 1414 nov. 8. Aachenben római (német) királlyá koronáztatta magát. Az egyházszakadás megszünetése véget nagy utazásokat is tett Zs. Aragoniában, Francia- és Angolországokban és csak négy év mulva érkezett vissza hazánkba s itt kénytelen volt hűtlen nejét megbüntetni. Vencel nevü testvérének halála után Csehország megszerzésén fáradozott. 1420 jul. 28. meg is koronáztatta magát cseh királlyá, de pár nap mulva a husziták támadásai miatt kénytelen volt visszavonulni Prága alól. Öt évig küzdött ezután Zs. a husziták ellen, de sikertelenül. Ekkor egy kis ideig Magyarországra fordította figyelmét. 1426. Erdélybe ment s hadvezéreivel Dán oláh vajdát visszahelyeztette a havasalföldi fejedelemségbe. 1428. Galambócot ostromolta és ott a törököktől nagy vereséget szenvedett. Élete is veszedelemben forgott, de Rozgonyi István s neje Szentgyörgyi Cecilia megmentették. Többé nem is vezetett személyesen hadat a török ellen. Most már újra a hazánkat is szörnye pusztító, égető husziták ügye foglalkoztatta s a baseli zsinaton kivette, hogy a husziták egy része (a kelyhesek) bizonyos feltételek alatt kibékül az egyházzal. 1433-ben Zs. Milanóba s majd Rómába ment. Az előbbi helyen olasz királlyá, az utóbbi helyen római császárrá koronáztatott. Visszajövet új alapra fektette a magyar honvédelme s hossza alkudozás után kibékült a csehekkel. Prágába ment, de ott új bajok, összeesküvések vették körül. Ennélfogva sietett hű magyarjai közé, de útközben Nagyváradon első neje mellé temették. Második nejétől Cillei Erzsébettől egy leánya született: Erzsébet, Albert osztrák herceg, utóbb (1438-39) magyar király neje. Ifju korában kissé könnyelmü s az ország törvényeivel nem sokat törődő király vala, később megváltozott, de ekkor meg olya nagy vállalatokba fogott, amelyek minden idejét elvonták hazánk ügyeitől s igy hosszu uralkodása alatt hazánk inkább gyöngült, mint erősödött, területileg pedig határozottan kisebbedett. Azonban eszét, ha szükséges volt, személyes barátságát, szervező tehetségét mindenkinek el kell ismernie. A tettek embere volt, de gyorsasága sokszor meggondolatlansággá fajult. Roppant fényes pályájának állandó sikere, éppen azért, mert sokfelé kapkodott s egységes célt maga elé nem tűzött, nem volt. Zs. aranyforintjának, dénárának, obulusának és széles garasának képét l. az Érmek mellékletén.

Forrás: Pallas Nagylexikon